Magyarországon nem nagyon szokás fizetni
Niki balesetének évében nagyjából 15 ezer személyi sérüléses baleset történt a hazai utakon, tavaly már 16 ezernél is több, ami az elmúlt 7 év legrosszabb adata. Ez a statisztika a 8 napnál hosszabb gyógyulási időt igénylő sérülteket rögzíti, autósokat, motorosokat, kerékpárosokat, gyalogosokat, vagy éppen buszon utazva balesetet szenvedőket.
Azt mindenki fújja, hogy autótörésnél a kgfb alapján mikor és kinek fizet a biztosító, azt viszont ma Magyarországon nagyon kevesen tudják, hogy ennek az évi 15-16 ezer embernek is jár kártérítés. Nem az autóra, hanem az egészségügyi károsodására és annak következményeire. Akkor is, ha gyalogos, akkor is, ha kerékpáros, akkor is, ha autós, buszos, kamionos stb. Még akkor is, ha részben okozója a saját sérülését (is) eredményező balesetnek, és abban az esetben is egyértelműen megilleti biztosítói kártérítés, ha mondjuk az őt elütő járműnek még kötelező felelősségbiztosítása sem volt.
Négyféle jogcímen járhat kártérítés. A "nem vagyoni előleg" még azelőtt utalható, hogy egy balesetben komolyabban megsérült ember végleges állapotáról a baleset után fél évvel orvosi jelentés készül, ez egyfajta gyors segítség, ahogy a neve mondja, előleg. A "vagyoni kártérítés" gyakorlatilag az ápolásra, kezelésre, rehabilitációra a sérült vagy családja által kifizetett költségek megtérítése járhat a gyógyszerektől az uszodaköltségeken át az elautózott üzemanyag áráig. Kívülálló számára talán a "sérelemdíj" a legérdekesebb, és talán a legnehezebben forintosítható. Ennek lényege, hogy megpróbálja kompenzálni a sérült személy életéből a baleset következményeként kiesett, ezért az életminőségét csökkentő szokásokat. Egy példa a lehetséges millióból: korábban kocogott a sérült, a baleset után már nem tud futni, erre is járhat kártérítés. A negyedik pedig a "járadék", mondjuk valaki élete végéig kezelésre szorul, ezért is fizetni kell a biztosítónak havi rendszerességgel a fenti három jogcímen felül.
Nagyon fontos, hogy ez a négyféle kártérítés a sérült mellett azon családtagjainak is járhat, akiknek a baleset következtében költségeik támadtak, vagy bármilyen módon megváltozott az életük.
Sajnos a jellemző hazai gyakorlat szerint vagy meg sem keresik a biztosítók a sérülteket, vagy valamilyen összeg átutalásáért cserébe kért aláírással lezárják kártérítési kötelezettségüket. Itt is mondunk kitalált példát: elveszíti egy kőműves az egyik lábát autóbalesetben, mire a biztosító utal neki 2,5 millió forintot. Örömmel elfogadja az élete végéig botra támaszkodó munkás, holott egy év alatt ennél többet bukik a szakmája feladása miatt, nem számolva a kezelésére fordított költségeket. Egy ilyen összeg a töredékét sem fedezi az ő valódi kárának, márpedig a kártérítés arról szólna. Pontosan össze kell adni a veszteségeket, és azokat ki kell fizetni a sérült és családja részére.